Chapter Three - I miss you all.

Hello Emberek! Meghoztam a várva várt harmadik részt.
17 feliratkozó, és még csak 3 rész van fent. Ez elképesztő! Nagyon, nagyon köszönöm! <3
Jó olvasást és további jó böngészést :)
xoxo
ui.: rengeteg a párbeszéd, sorry.

*Harry Styles*

2026.07.24.,vasárnap

Mosolyogva figyeltem, a több mint 10 éves képeket. Rengeteg emlék és érzelem tört fel bennem, amit már nem tudtam hová rejteni. Férfiasan sírtam egy kicsit. Szörnyen hiányzik a banda.. Hiányzik a közös zenélés, a bohóckodás, a sok jó, amit kaptunk.. 

Hirtelen beugrott egy őrült ötlet. Újra össze kéne hívni a bandád, minimum egy koncert elejéig. Nem tudom, ez lehetséges-e, de minden tőlem telhetőt megteszek.

Azt gondoltam, először Liamnek szólok.

Kikerestem a névjegyzékemből a számát, amit körülbelül másfél éve adott meg, és csak reménykedni tudtam, hogy nem cserélte le.

Fülemhez emeltem a telefonom, s vártam a reakciót. 

Kicsöngött.

Mérhetetlenül boldog voltam.

Pár másodperc után felvette a telefont.

- Haló? - kérdezte kómás hangon. Hopsz. Elfelejtettem, hogy ott most még nagyon korán van.

- Liam! Harry vagyok! - hebegtem

- Harold? Ko.. Komolyan te vagy az?  

- Igen, én vagyok az. - mosolyogtam.

- Mi a helyzet haver? Mi van veled? És hogyhogy felhívtál?

- Nézd, Liam, mai napig úgy gondolom hogy ötünk közül te vagy a legnormálisabb,ezért döntöttem úgy, hogy neked szólok először. - szünet. - Az jutott az eszembe, hogy mi lenne, ha újra összejönnénk, minimum egy koncert erejéig. 

- Ez.. Ez remek ötlet! Nem hittem volna, hogy pont neked fog eszedbe jutni. Már ne haragudj.

- Nincs baj. - nevettem - Akkor még később hívlak, te hívd Niallt, én pedig hívom Zaynt és Louist.   

- Rendben, akkor majd csörögj. Szia, Harry!

- Szia Liam. 

Kinyomtam a készüléket, s rögtön tárcsáztam Zaynt. Hihetetlen, de még mindig az volt a száma, amit több mint három éve adott meg. 

- Igen, ki az? - ez nem igaz! Senki sem tartotta meg a számom?

- Jó reggelt Zayn, Harold vagyok. Tudod, a régi bandatársad.

- Mi a.. Harold?  Hogyhogy? 

- Figyu. A helyzet, hogy rohadtul hiányoztok. Mi lenne, ha összecsapnánk egy emlékkoncertet? 

- Ez remekül hangzik! Szóltál már valakinek?

- Igen, Liamet már hívtam. Ő pedig szól Niallnek.

- Gondolom te hívod Louist is.

- Igen, jól gondolod. Na. De én le is rakom, később még hívlak, és megbeszéljük a továbbiakat. 

- Rendben tesó. Hiányzol.

- Te is nekem, Zayn. - mondtam őszintén - Nos, akkor majd csörgök.

- Oké. Szia!

 Zayn után egyből Louist hívtam. Miatta aggódtam a legtöbbet, ugyanis ő arról híres, hogy félévenként cserél számot.  

Megkönnyebbültem, mikor a készülék kicsöngött. 

- Harold! Harry, már vagy egy éve várom a hívásod! Minek köszönhetem eme megtiszteltetést? - Lou szavaira elmosolyodtam. Neki megmaradt a számom, és a nyakamat rá, hogy miattam nem cserélte.

- Louis, szia! - kacagtam - Először is, nyugi. 

- Jó. - mondta, majd fújt egyet.

- Másodszor pedig, eszembe jutott, hogy mi lenne ha leadnánk egy koncertet. Amolyan emlékkoncert féleséget. Már szóltam Liamnek és Zaynnek, Liam pedig hívta Niallt. 

- Ez csodálatos ötlet! Pont a napokban gondoltam rátok. Szörnyen hiányoztok. 

- Igen, nekem is hiányoztok. Ne mond el senkinek, de az előbb még bőgtem is egy kicsit.

- Hahaha. Te férfiállat. Igazán kemény vagy. Egyébként nemrég olvastam, hogy annyi év után megváltoztattad az I can't change  tetkódat valami hülye vasmacskára. Miért?

- Nem is tudom. Ideje volt változtatni valamit. Ha érted mire gondolok. - mosolyodtam el.

- Ez igazán vicces. Mindjárt megfúlok a nevetésbe. Harry, ez komoly dolog. Muszáj voltál elrontani valami szarsággal? 

- Jaj, Louis, ne kapd már fel a vizet. Neki már úgy sem jelent semmit. - legyintettem a levegőbe.

- Honnan tudod? Lehet, hogy neki nagyon is rosszul esett. Főleg, hogy L.A-ben van. Azt gondolja, hogy azért változtattad meg, mert.. Mert nem is tudom. Biztos valami rosszra gondol. És ugye Lux is tudja annak a tetkónak a történetét? Szerintem neki is rosszul jött le az egész. Azt hiheti, hogy az anyja ellen vagy.

- Ugyan már, egyszerűen csak untam, hogy az virít a csuklómon, hogy nem tudok változni. Igen is tudok változni.  - böktem ki teljes komolysággal.

- Tényleg, Harry? Biztos vagy benne? Mert én kételkedem. 

- Louis, nem ezért hívtalak fel. Semmi szükségem arra, hogy kioktass. Nem vagyok már gyerek, felnőtt férfi vagyok, és azt teszek amit akarok. 

- Hát, jól van akkor. Visszatérve a koncertre, nagyon örülök hogy az eszedbe jutott. Jó tudni, hogy gondolunk egymásra. - ugyan nem láttam, de éreztem hogy mosolyog.

- Igen. Szerintem is, jó tudni. De most le kell tennem, később egyeztetünk az egész bandával. Legyél oly szíves, küldj egy kör Sms-t a srácoknak, hogy Angliai idő szerint, pontosan délután négykor legyenek Skype-on. Csak azért kérlek téged, mert gondolom neked meg van mindenki telefonszáma.

- Igen, természetesen. Akkor, délután négykor.

- Rendben.

- Tedd le előbb te. - nyögte ki, mire felnevettem.

- Nem, előbb te tedd le. - ezzel belementem a játékba.

 - Ne tedd ezt Harry, te tedd le.. Mielőtt elsírnám magam. 

- Képtelen vagyok rá. - kuncogtam

- Nem, Harold, erős vagy. Meg tudod csinálni! Csak egy gombnyomás..

- Ha te ennyire jól tudod, miért nem teszed le te?

- Öhm.. Csak mert.. Izé. Na jó, lerakom. - nevetett fel. - Akkor négykor. Na csá!

 Kinyomta a mobilt, én pedig fülig érő szájjal mentem ki az erkélyemre.  Nem hittem volna, hogy beleegyeznek. Azt gondoltam, lemorognak.

Louis szavai jártak az agyamban. 

Biztos valami rosszra gondol. És ugye Lux is tudja annak a tetkónak a történetét? Szerintem neki is rosszul jött le az egész. Azt hiheti, hogy az anyja ellen vagy.

Igen. Lehet, hogy igaza van.. De már semmit sem tehetek. Nem fogom még egyszer magamra varratni a feliratot. Így is, alig van szabad hely a felső testemen, és a lábaimon. Már számolni sem tudom, annyi tetkóm van. De nem bántam meg őket, maximum a pillangót. De nem, még azt sem. Ők az életem részei, mindegyik egy-egy emlék hordozója. 

Az I can't change feliratnak egész érdekes sztorija van.

Azt hiszem 18 voltam, mikor csináltattam. Akkoriban kaptam a legtöbb utálkozó levelet. 

Csak annyira emlékszem, hogy Lou ezt mondta nekem.: Jól figyelj rám, Harry. Te az a jó fej, értelmes, vicces, szeretni való srác vagy, aki mindennap velünk van. Nem pedig az, akit az emberek mondanak rólad. Nem tudsz, és azt ajánlom, ne is akarj változni. Ne engedd, hogy a düh, amit ezek a kulturálatlan barmok kihoznak belőled, felül emelkedjen rajtad. Mert az nem te lennél.

Chapter Two - Memories

Sziasztok csajok. :)
El sem hiszem! 11 feliratkozó! Nagyon köszönöm. :) <3. Ja.. Egyébként itt a második rész :) Remélem ide is komiztok annyit mint az első részhez.:) Jó olvasást!
xoxo

(ajánlott zene)
*Lux Atkin*

2026.07.20.,szerda

Miután megittam a kávémat, fizettem, és elindultam az egyik ruhaboltba.

Mikor beléptem a helyiségbe, világomat nem tudtam, annyira elvarázsoltak a szebbnél szebb dolgok.

Utam egyből a cipőkhöz vezetett, hová máshová is mehettem volna. Rögtön ki is szúrtam magamnak, egy fehér szegecses balerinacipőt. 

Felpróbáltam a gyönyörű lábbelit, s miután mentem benne pár lépést, eldöntöttem, hogy megveszem. Beraktam a kosárba a cipőket, majd továbbmentem a kiegészítőkhöz. 

Azt hittem, leáll a szívem, mikor megláttam egy papírrepülős ezüst nyakláncot. Nem hittem a szememnek, annyira meglepődtem. Hirtelen ezer emlék tört fel az elmémben.. Először is Harry jutott az eszembe. Aztán a többi fiú. Elképesztő, milyen régen láttam őket..

10 voltam, mikor Zaynt, Liamet, és Louist utoljára láttam. 12, mikor Niallt, s 13,mikor Harryt. 

A banda hivatalosan 2015 telén oszlott fel. Azóta mind szólókarrierbe kezdtek.

Niall Dublinban él a feleségével, Caraval, és a lányával, Debbyvel. Zayn jelenleg Bradforban lakik egyedül. Akármilyen hihetetlen is, de Zerrie még 2020-ban elvált. Louis Londonban él Eleanorral, Liam pedig szintén Londonban Sophiaval. 

Hogy mi van Harryvel?.. Elvileg másfél éve ideköltözött, Los Angelesbe, hogy felvegyék a harmadik kislemezét, az I miss you-t. 

Miközben ábrándoztam, valaki megkocogtatta a vállam. Ijedten hátrafordultam, és egy szőke, rövid hajú csajjal találtam szembe magam.

- Bocs, segíthetek? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem.. Csak.. Csak nézelődtem, köszi. - dadogtam.

- Hát, rendben.. De szólj, ha kell valami.

- Oké, köszönöm.

- Nincs mit, egyébként Destiny vagyok. - mondta, majd kezet ráztunk.

- Lux vagyok. Nagyon örvendek. - mosolyogtam.

- Először jársz itt? Több mint egy éve itt dolgozom, de még sosem láttalak.

- Tegnap jöttünk ide az anyámmal, de csak a nyarat töltjük itt. Augusztus végén megyünk vissza Londonba.

- Uhh, te Londonban laksz? Nem bírom azt a helyet, azt mondják, folyton esik az eső.

- Igen, tényleg nagyon sokat esik, de azért nem állandóan. Én imádom Londont, születésem óta ott élek.

Mosolyogva bólintott, miközben a kezembe nyomott valamit.

- Ajánlom figyelmedbe ezt a láncot. Rohadt olcsó, és remek ajándék, vagy akár emlék is lehet. - A láncon az L.A felirat volt fölötte pedig csillagok ékeskedtek. Azonnal beraktam a cipő mellé, tudtam, hogy meg kell vennem. A legjobb barátnőm, Ashlyn, nagy Los Angeles rajongó. Mindig is szeretett volna eljönni, de sajnos nem tellett rá. Úgy volt, hogy velünk jön pár hétre, de a szülei az utolsó pillanatban meggondolták magukat, s mégsem jöhetett el. 

- Köszi, nem is vettem észre. - hálálkodtam Destinynek.

Éppen mondott volna valamit, de valaki szólt neki, ezért el kellett hogy menjen. 

Elhessegettem a fejemből a fiúk gondolatát, majd tovább cikáztam a felsők felé. 

 *

 A banda végre kiment a fejemből, egy tag kivételével.. Mióta eljöttem az üzletből minden Harryre emlékeztet. Furcsa módon, megnőtt a mellettem elrohanó göndör hajú srácok száma, és kétszer is hallottam a 'Harold' nevet. De ez még semmi.

Mikor az utolsó áruházban voltam, a rádió leadta Harry  I can't let you go című számát. Majdnem elbőgtem magam, és ezt a mellettem lévő hölgy is észrevette.

- Csak.. olyan szép ez a cipő.. - szipogtam egy magassarkút szorongatva.

A nő nem csinált semmit, csak kidülledt szemekkel óvatosan elhátrált. 

                                                         

*Harry Styles*

- Rendben, szép volt Harry. - bólintott a menedzserem. - Remélem holnap is ilyen jó leszel! Ha most nem adsz bele apait anyait, a kritikusok a földbe fognak tiporni a legutóbbi incidensek miatt. 

- Értem. - bólintottam, miközben megráztam a hajam. 

- És nem gondolod, hogy le kéne vágatni a hajad? - húzta fel a szemöldökét. 

- Megőrültél, Nick? Ez a szexepilem. Göndören váltam híressé, szóval azt szeretném, hogy akkor is göndör legyek, mikor majd elfelejtenek.

- Jó, legyen ahogy akarod. De most menj haza, pihentesd a hangszálaidat. Holnapra már csak két dalt, a Forgiveness-t és a Forgetting-et kell felvenni. 

- Remek, úgy lesz. Akkor holnap. - köszöntem el.

- Vezess óvatosan! - kiabált utánam Nick.

*

Fáradtan dőltem le a fotelbe. Bekapcsoltam a tévét, de semmi érdekes nem ment benne. Sóhajtozva felkeltem, s feltrappoltam a lépcsőn, egyenesen a hálómba. 

Bekapcsoltam a laptopom, hogy elolvassam a heti sztárhíreket. Átszaladtam a szememmel a címkéken, hátha ott van a nevem. 

Nos, a nevem nem találtam. Viszont szinte villogott a kijelzőn, hogy One Direction. 

Gyorsan rákattintottam, hiszen nagyon meglepődtem. 

'Louise Teasdale és lánya, Lux Atkin tegnap hatalmas bőröndökkel hagyták el a Los Angelesi repteret. Úgy tudjuk, a több mint 10 éve feloszlott One Direction egykori stylistja nyaralni jött ide, a ma már nem is olyan kicsi kislányával.  Emlékeztek még Baby Luxra?

Most, és 2013-ban:                                         

    

Nyeltem egy nagyot a képek láttán. Hihetetlen, hogy megnőtt. Nemrég még a kezemben babusgattam.. 

Chapter One - It's only a dream..

Jó reggelt/delet/estét, kedves olvasók. Meghoztam nektek az első részt, mint utólagos karácsonyi ajándék. Remélem mindenki megkapta amit kért a Jézuskától :D
Mindenkinek jó olvasást és további jó böngészést :)
xoxo

(ajánlott zene)

*Lux Atkin*

2026.07.20., szerda

Tegnap, miután megérkeztünk a hotelba, az első dolgunk természetesen az volt, hogy elmentünk vásárolni.

Minden boltot végigjártunk, szinte mindenhonnan hoztunk el valamit. 

Este már sötét volt mire visszaértünk. Hamar lefeküdtünk aludni, hogy holnap újult erővel vághassunk neki Los Angeles felfedezésének. 

*

Az ablakon beszűrődő lágy napsugarak cirógatására ébredtem. Vettem egy nagy levegőt, s óvatosan próbáltam meg kimászni az ágyból, nehogy anyu felébredjen. Akcióm sikeres volt, hála a sok nindzsás filmnek amit Stevievel, az unokatesómmal kellett végignéznem.

Beálltam a tükör elé, majd gondolataimban megalkottam a sminket, amit magamra fogok varázsolni.

Először a szememmel kezdtem. Szemhéjamra világos pink festéket leheltem, azt pedig egy feketés barna tussal dobtam fel. Ahogy elnéztem magam a tükörbe, úgy gondoltam, mégsem sminkelem ki magam úgy ahogy azt kigondoltam.
Gyorsan lemostam a szememről a sminket, majd lezuhanyoztam. Tegnap nem pakoltam ki a bőröndből, ezért bajban voltam a ruhákkal. Végül sikerült kibogarásznom egy fehér farmersortot és egy fekete ujjatlan felsőt.
Kiléptem a fürdőből. Láttam, hogy anyu még mindig alszik, szóval gondoltam megvárom még felébred.
10 perc semmittevés után meguntam a várakozást, s gondoltam írok egy cetlit, aztán lelépek.
'Ne aggódj anyu, nem tűntem el. A szembéli kávézóban leszek, onnan pedig később átmegyek abba a jó kis butikba, amit kiszemeltem magamnak.
Csók, Lux.'
Miután végeztem a kis üzenet megírásával, letettem azt az ágy melletti szekrényre, lábamra húztam a kedvenc magassarkúmat, és elindultam.

*Lou Teasdale*

- Gyerünk fiúk, üljetek le, hogy minél előbb végezzek veletek. - utasítottam azt az öt idióta majmot, akik sosem képesek rám hallgatni. Úgy értem, jelen esetben csak négyet. Az egyik hiányzott.

Louis, Liam,Niall és Zayn. Harry hiányzik.

- Srácok, hol van Harry? - kérdeztem kíváncsian.

- A raktár melletti szobában ül. Nem tudjuk miért, de nem hajlandó kijönni. Úgy gondoltuk hagyjuk, úgysem megyünk semmire. Tudod milyen makacs. - adott normális választ Liam.

- Öhm..Rendben. Fiúk, kérlek titeket üljetek le a helyetekre, mindjárt jövök.

Kiviharoztam a sminkszobából, és oda siettem ahol Harry van. Mikor az ajtó elé értem, megpróbáltam kinyitni, de zárva volt.

- Harry, nyisd ki. Én vagyok az, Lou.. - szóltam lágy hangon.

- Menj innen. - mondta mogorván.

- Figyelj, attól csak rosszabb lesz, ha nem mondod el mi a baj. Kérlek Harry, nyisd ki az ajtót. - kérleltem.

Pár perc néma csend után kattant az zár, s kinyílt az ajtó. Harry egy dohos, régi kanapén ült, miközben a telefonja képernyőjét bámulta. Odamentem hozzá,és leültem mellé. Gyengéden megfogtam a kezét, tudtam, mi a baja.

- Harry.. - sóhajtottam. - Meg kell értened, hogy mindig is lesznek olyan emberek, akik meg fognak vetni. Nem azért, mert valami rosszat tettél ellenük, hanem azért, mert irigyek rád. Tudom, hogy most azt gondolod, hogy ezt csak úgy mondom, de nem. Ez az igazság, Harry. Akik utálnak, a fele annyit sem fogják elérni az életükben, mint amit te elértél, alig 20 évesen. Itt vagyunk neked mi, itt van neked a családod. Elmondhatatlanul szeretünk téged, a srácok is, Lux is, és én is.  - mosolyogtam a szemébe. - Ne azokra a rosszakra gondolj, amit naponta kapsz pár gerinctelen embertől. Gondolj arra a szeretetre, és megértésre, amit mi adunk neked. Elhiszem hogy rossz neked, hisz alig látod az anyukádat és a nővéredet. De ez ezzel jár. Nekem is rossz, hogy Lux szinte az apja nélkül cseperedik fel, de ez van, ezt kell elfogadni. Az űrt, amit Tom hiánya hagy a szívemben, ti töltitek be. Te, és a fiúk egyaránt. Hihetetlenül szerencsésnek tartom magam, hiszen nem mindenkinek van ilyen családja mint nekem. 

- Köszönöm Lou. Te mindig fel tudsz vidítani . 

Megöleltük egymást, kiléptünk a szobából, majd egyenesen a sminkes szobába rohantunk. 15 perc van még a koncert kezdéséig, nekem pedig még meg kell csinálnom 5 fiú sminkjét és haját.

Mikor beléptünk a szobába, Niall, Zayn, Liam és Louis már a székükben ültek a tükör előtt, s a hajukat csinálták.

Negyed óra múlva a fiúk kiléptek a színpadra. Rájuk világított a reflektorfény, nekem pedig elhomályosult a látásom... aztán felébredtem. 

Levegőért kapkodva ültem fel az ágyban. Csak egy álom volt..Csak álmodtam..

Prologue°

December 22, vagyis a blog hivatalos nyitása.
Először is el szeretném mondani, (jelen esetben le írni,) milyen fontos is ez nekem. Sokat agyaltam a prológuson. Úgy döntöttem, hogy most még nem akarok sok mindent elárulni, csak pár dolgot.  Nem szenvedtem vele olyan nagyon, viszonylag könnyen megírtam. Próbáltam minél hosszabbra csinálni, remélem majd megfelel. 
 Másodszor pedig, előre is Boldog karácsonyt mindenkinek! El sem tudom hinni! Holnap után szent este, és jön a Jézuska :3 
Hamar eltelt az év, nemde? 
  
Jó olvasást és további jó böngészést nektek!
xoxo

*Lux Atkin*

2026.07.19., kedd.

 Álmosan nekitámaszkodtam a szekrényemnek, de végül nagy nehezen rávettem magam, s kitártam annak ajtóit. Egyetlen egy ruha lógott az akasztófán, az összes többi már a bőröndben lapult. 

Belebújtam a térd fölé érő, pánt nélküli virágmintás ruhámba, majd csupasz lábaimra vettem a sarokban lapuló fekete balerinacipőt. Bementem a fürdőbe, kiengedtem a hajam, és elkezdtem kifésülni. Úgy döntöttem, nem fogom copfba, ezért hagytam, hagy terüljön szét a vállamon. 

Lecipeltem a nehéz bőröndöt a nappaliba, s az anyámmal találtam szembe magam. Szörnyen festett, a haja szanaszét állt, a sminkje elkenődött, ráadásul még fel sem volt öltözve. Mosolyogva megráztam a fejem, odasétáltam hozzá, majd megfogtam a karjait, hogy egy kicsit megnyugtassam.

- Anya, anya figyelj rám. 

- Lux, el fogunk késni! - visítozott a haját fogva.

- Hát, ha továbbra is ezt csinálod, bizony elkésünk. Menj, fésülködj meg, kenj magadra egy normális sminket, öltözz fel, én meg addig összepakolom a maradék ruháidat. - mondtam, majd lenéztem a földre. - Úgy értem, cipőidet. - köhintettem, mikor láttam, hogy az egész padlót magassarkúk borítják.  

- Köszönöm kicsim, nem tudom mire mennék nélküled. - lihegte, s rögtön beszaladt a szobájába. 

   Miután végeztem a cipők bepakolásával, úgy döntöttem hagyom a francba a natúr arcot, és kisminkelem magam. Hiszen L.A-be megyünk, nem pedig le a boltba.

Felszaladtam a szobámba, onnan pedig egyenest a fürdőbe mentem. Levettem a polcról a tust, amivel egy vékony vonalat húztam a szemhéjamra. Egy kis rózsaszín púdert hintettem az arcomra, végül pedig raktam egy kis szájfényt a számra. Bólintottam egyet a tükörbe, de nem bírtam ki, muszáj volt kacsintanom egyet a tükörképemnek. Hangos köhintés zavarta meg a magamban gyönyörködést, mire annyira megijedtem, hogy sikoltottam egyet.

- Anyu! - fordultam meg. - Hű, anyu! Te aztán csinos vagy!

 A haját egy laza copfba fogta, az arcára pedig füstös sminket varázsolt. A lábán egy kávészínű, szegecses magassarkú ékeskedett, a testét pedig egy gyönyörű, hófehér, spagettipántos ruha fedte. El kell ismerjem, rettentően szép volt. Nem hiába az én anyám.K

- Köszönöm, igyekszem. - kacsintott nevetve. Rosszallóan megráztam a fejem, majd együtt lesétáltunk a nappaliba.  Pár pillanattal később, indulásra készen siettünk ki a reptérre.

*

Első osztályon utaztunk, aminek nagyon örültem. Nem azért, mert kényes, vagy bármi más vagyok, de nem szerettem volna olyan emberek közé ülni még egyszer, akik úgy gondolják, hogy mindegy, hogy milyen a szaguk, vagy hogy épp más nem szeretné hallgatni azt a zenét amit ők.

*

9 órányi repülőút után végre leszálltunk a gépről, s megpillantottuk a csodálatos Los Angelest...

Information°

Harry Styles fanfiction.

A történet 2026-ban játszódik. 

°Az oldalról bármit is másolni TILOS!

°A történet nagy része kitaláció!

°A részekben szerepelhetnek trágár szavak, illetve 15+ -os jelenetek!

Hivatalos nyitás: 2013.12.22.

Addig is nézz szét az oldalon, és ha tetszik, iratkozz fel!

Kiss, Jasmine.