Chapter One - It's only a dream..

Jó reggelt/delet/estét, kedves olvasók. Meghoztam nektek az első részt, mint utólagos karácsonyi ajándék. Remélem mindenki megkapta amit kért a Jézuskától :D
Mindenkinek jó olvasást és további jó böngészést :)
xoxo

(ajánlott zene)

*Lux Atkin*

2026.07.20., szerda

Tegnap, miután megérkeztünk a hotelba, az első dolgunk természetesen az volt, hogy elmentünk vásárolni.

Minden boltot végigjártunk, szinte mindenhonnan hoztunk el valamit. 

Este már sötét volt mire visszaértünk. Hamar lefeküdtünk aludni, hogy holnap újult erővel vághassunk neki Los Angeles felfedezésének. 

*

Az ablakon beszűrődő lágy napsugarak cirógatására ébredtem. Vettem egy nagy levegőt, s óvatosan próbáltam meg kimászni az ágyból, nehogy anyu felébredjen. Akcióm sikeres volt, hála a sok nindzsás filmnek amit Stevievel, az unokatesómmal kellett végignéznem.

Beálltam a tükör elé, majd gondolataimban megalkottam a sminket, amit magamra fogok varázsolni.

Először a szememmel kezdtem. Szemhéjamra világos pink festéket leheltem, azt pedig egy feketés barna tussal dobtam fel. Ahogy elnéztem magam a tükörbe, úgy gondoltam, mégsem sminkelem ki magam úgy ahogy azt kigondoltam.
Gyorsan lemostam a szememről a sminket, majd lezuhanyoztam. Tegnap nem pakoltam ki a bőröndből, ezért bajban voltam a ruhákkal. Végül sikerült kibogarásznom egy fehér farmersortot és egy fekete ujjatlan felsőt.
Kiléptem a fürdőből. Láttam, hogy anyu még mindig alszik, szóval gondoltam megvárom még felébred.
10 perc semmittevés után meguntam a várakozást, s gondoltam írok egy cetlit, aztán lelépek.
'Ne aggódj anyu, nem tűntem el. A szembéli kávézóban leszek, onnan pedig később átmegyek abba a jó kis butikba, amit kiszemeltem magamnak.
Csók, Lux.'
Miután végeztem a kis üzenet megírásával, letettem azt az ágy melletti szekrényre, lábamra húztam a kedvenc magassarkúmat, és elindultam.

*Lou Teasdale*

- Gyerünk fiúk, üljetek le, hogy minél előbb végezzek veletek. - utasítottam azt az öt idióta majmot, akik sosem képesek rám hallgatni. Úgy értem, jelen esetben csak négyet. Az egyik hiányzott.

Louis, Liam,Niall és Zayn. Harry hiányzik.

- Srácok, hol van Harry? - kérdeztem kíváncsian.

- A raktár melletti szobában ül. Nem tudjuk miért, de nem hajlandó kijönni. Úgy gondoltuk hagyjuk, úgysem megyünk semmire. Tudod milyen makacs. - adott normális választ Liam.

- Öhm..Rendben. Fiúk, kérlek titeket üljetek le a helyetekre, mindjárt jövök.

Kiviharoztam a sminkszobából, és oda siettem ahol Harry van. Mikor az ajtó elé értem, megpróbáltam kinyitni, de zárva volt.

- Harry, nyisd ki. Én vagyok az, Lou.. - szóltam lágy hangon.

- Menj innen. - mondta mogorván.

- Figyelj, attól csak rosszabb lesz, ha nem mondod el mi a baj. Kérlek Harry, nyisd ki az ajtót. - kérleltem.

Pár perc néma csend után kattant az zár, s kinyílt az ajtó. Harry egy dohos, régi kanapén ült, miközben a telefonja képernyőjét bámulta. Odamentem hozzá,és leültem mellé. Gyengéden megfogtam a kezét, tudtam, mi a baja.

- Harry.. - sóhajtottam. - Meg kell értened, hogy mindig is lesznek olyan emberek, akik meg fognak vetni. Nem azért, mert valami rosszat tettél ellenük, hanem azért, mert irigyek rád. Tudom, hogy most azt gondolod, hogy ezt csak úgy mondom, de nem. Ez az igazság, Harry. Akik utálnak, a fele annyit sem fogják elérni az életükben, mint amit te elértél, alig 20 évesen. Itt vagyunk neked mi, itt van neked a családod. Elmondhatatlanul szeretünk téged, a srácok is, Lux is, és én is.  - mosolyogtam a szemébe. - Ne azokra a rosszakra gondolj, amit naponta kapsz pár gerinctelen embertől. Gondolj arra a szeretetre, és megértésre, amit mi adunk neked. Elhiszem hogy rossz neked, hisz alig látod az anyukádat és a nővéredet. De ez ezzel jár. Nekem is rossz, hogy Lux szinte az apja nélkül cseperedik fel, de ez van, ezt kell elfogadni. Az űrt, amit Tom hiánya hagy a szívemben, ti töltitek be. Te, és a fiúk egyaránt. Hihetetlenül szerencsésnek tartom magam, hiszen nem mindenkinek van ilyen családja mint nekem. 

- Köszönöm Lou. Te mindig fel tudsz vidítani . 

Megöleltük egymást, kiléptünk a szobából, majd egyenesen a sminkes szobába rohantunk. 15 perc van még a koncert kezdéséig, nekem pedig még meg kell csinálnom 5 fiú sminkjét és haját.

Mikor beléptünk a szobába, Niall, Zayn, Liam és Louis már a székükben ültek a tükör előtt, s a hajukat csinálták.

Negyed óra múlva a fiúk kiléptek a színpadra. Rájuk világított a reflektorfény, nekem pedig elhomályosult a látásom... aztán felébredtem. 

Levegőért kapkodva ültem fel az ágyban. Csak egy álom volt..Csak álmodtam..

Prologue°

December 22, vagyis a blog hivatalos nyitása.
Először is el szeretném mondani, (jelen esetben le írni,) milyen fontos is ez nekem. Sokat agyaltam a prológuson. Úgy döntöttem, hogy most még nem akarok sok mindent elárulni, csak pár dolgot.  Nem szenvedtem vele olyan nagyon, viszonylag könnyen megírtam. Próbáltam minél hosszabbra csinálni, remélem majd megfelel. 
 Másodszor pedig, előre is Boldog karácsonyt mindenkinek! El sem tudom hinni! Holnap után szent este, és jön a Jézuska :3 
Hamar eltelt az év, nemde? 
  
Jó olvasást és további jó böngészést nektek!
xoxo

*Lux Atkin*

2026.07.19., kedd.

 Álmosan nekitámaszkodtam a szekrényemnek, de végül nagy nehezen rávettem magam, s kitártam annak ajtóit. Egyetlen egy ruha lógott az akasztófán, az összes többi már a bőröndben lapult. 

Belebújtam a térd fölé érő, pánt nélküli virágmintás ruhámba, majd csupasz lábaimra vettem a sarokban lapuló fekete balerinacipőt. Bementem a fürdőbe, kiengedtem a hajam, és elkezdtem kifésülni. Úgy döntöttem, nem fogom copfba, ezért hagytam, hagy terüljön szét a vállamon. 

Lecipeltem a nehéz bőröndöt a nappaliba, s az anyámmal találtam szembe magam. Szörnyen festett, a haja szanaszét állt, a sminkje elkenődött, ráadásul még fel sem volt öltözve. Mosolyogva megráztam a fejem, odasétáltam hozzá, majd megfogtam a karjait, hogy egy kicsit megnyugtassam.

- Anya, anya figyelj rám. 

- Lux, el fogunk késni! - visítozott a haját fogva.

- Hát, ha továbbra is ezt csinálod, bizony elkésünk. Menj, fésülködj meg, kenj magadra egy normális sminket, öltözz fel, én meg addig összepakolom a maradék ruháidat. - mondtam, majd lenéztem a földre. - Úgy értem, cipőidet. - köhintettem, mikor láttam, hogy az egész padlót magassarkúk borítják.  

- Köszönöm kicsim, nem tudom mire mennék nélküled. - lihegte, s rögtön beszaladt a szobájába. 

   Miután végeztem a cipők bepakolásával, úgy döntöttem hagyom a francba a natúr arcot, és kisminkelem magam. Hiszen L.A-be megyünk, nem pedig le a boltba.

Felszaladtam a szobámba, onnan pedig egyenest a fürdőbe mentem. Levettem a polcról a tust, amivel egy vékony vonalat húztam a szemhéjamra. Egy kis rózsaszín púdert hintettem az arcomra, végül pedig raktam egy kis szájfényt a számra. Bólintottam egyet a tükörbe, de nem bírtam ki, muszáj volt kacsintanom egyet a tükörképemnek. Hangos köhintés zavarta meg a magamban gyönyörködést, mire annyira megijedtem, hogy sikoltottam egyet.

- Anyu! - fordultam meg. - Hű, anyu! Te aztán csinos vagy!

 A haját egy laza copfba fogta, az arcára pedig füstös sminket varázsolt. A lábán egy kávészínű, szegecses magassarkú ékeskedett, a testét pedig egy gyönyörű, hófehér, spagettipántos ruha fedte. El kell ismerjem, rettentően szép volt. Nem hiába az én anyám.K

- Köszönöm, igyekszem. - kacsintott nevetve. Rosszallóan megráztam a fejem, majd együtt lesétáltunk a nappaliba.  Pár pillanattal később, indulásra készen siettünk ki a reptérre.

*

Első osztályon utaztunk, aminek nagyon örültem. Nem azért, mert kényes, vagy bármi más vagyok, de nem szerettem volna olyan emberek közé ülni még egyszer, akik úgy gondolják, hogy mindegy, hogy milyen a szaguk, vagy hogy épp más nem szeretné hallgatni azt a zenét amit ők.

*

9 órányi repülőút után végre leszálltunk a gépről, s megpillantottuk a csodálatos Los Angelest...

Information°

Harry Styles fanfiction.

A történet 2026-ban játszódik. 

°Az oldalról bármit is másolni TILOS!

°A történet nagy része kitaláció!

°A részekben szerepelhetnek trágár szavak, illetve 15+ -os jelenetek!

Hivatalos nyitás: 2013.12.22.

Addig is nézz szét az oldalon, és ha tetszik, iratkozz fel!

Kiss, Jasmine.