Prologue°

December 22, vagyis a blog hivatalos nyitása.
Először is el szeretném mondani, (jelen esetben le írni,) milyen fontos is ez nekem. Sokat agyaltam a prológuson. Úgy döntöttem, hogy most még nem akarok sok mindent elárulni, csak pár dolgot.  Nem szenvedtem vele olyan nagyon, viszonylag könnyen megírtam. Próbáltam minél hosszabbra csinálni, remélem majd megfelel. 
 Másodszor pedig, előre is Boldog karácsonyt mindenkinek! El sem tudom hinni! Holnap után szent este, és jön a Jézuska :3 
Hamar eltelt az év, nemde? 
  
Jó olvasást és további jó böngészést nektek!
xoxo

*Lux Atkin*

2026.07.19., kedd.

 Álmosan nekitámaszkodtam a szekrényemnek, de végül nagy nehezen rávettem magam, s kitártam annak ajtóit. Egyetlen egy ruha lógott az akasztófán, az összes többi már a bőröndben lapult. 

Belebújtam a térd fölé érő, pánt nélküli virágmintás ruhámba, majd csupasz lábaimra vettem a sarokban lapuló fekete balerinacipőt. Bementem a fürdőbe, kiengedtem a hajam, és elkezdtem kifésülni. Úgy döntöttem, nem fogom copfba, ezért hagytam, hagy terüljön szét a vállamon. 

Lecipeltem a nehéz bőröndöt a nappaliba, s az anyámmal találtam szembe magam. Szörnyen festett, a haja szanaszét állt, a sminkje elkenődött, ráadásul még fel sem volt öltözve. Mosolyogva megráztam a fejem, odasétáltam hozzá, majd megfogtam a karjait, hogy egy kicsit megnyugtassam.

- Anya, anya figyelj rám. 

- Lux, el fogunk késni! - visítozott a haját fogva.

- Hát, ha továbbra is ezt csinálod, bizony elkésünk. Menj, fésülködj meg, kenj magadra egy normális sminket, öltözz fel, én meg addig összepakolom a maradék ruháidat. - mondtam, majd lenéztem a földre. - Úgy értem, cipőidet. - köhintettem, mikor láttam, hogy az egész padlót magassarkúk borítják.  

- Köszönöm kicsim, nem tudom mire mennék nélküled. - lihegte, s rögtön beszaladt a szobájába. 

   Miután végeztem a cipők bepakolásával, úgy döntöttem hagyom a francba a natúr arcot, és kisminkelem magam. Hiszen L.A-be megyünk, nem pedig le a boltba.

Felszaladtam a szobámba, onnan pedig egyenest a fürdőbe mentem. Levettem a polcról a tust, amivel egy vékony vonalat húztam a szemhéjamra. Egy kis rózsaszín púdert hintettem az arcomra, végül pedig raktam egy kis szájfényt a számra. Bólintottam egyet a tükörbe, de nem bírtam ki, muszáj volt kacsintanom egyet a tükörképemnek. Hangos köhintés zavarta meg a magamban gyönyörködést, mire annyira megijedtem, hogy sikoltottam egyet.

- Anyu! - fordultam meg. - Hű, anyu! Te aztán csinos vagy!

 A haját egy laza copfba fogta, az arcára pedig füstös sminket varázsolt. A lábán egy kávészínű, szegecses magassarkú ékeskedett, a testét pedig egy gyönyörű, hófehér, spagettipántos ruha fedte. El kell ismerjem, rettentően szép volt. Nem hiába az én anyám.K

- Köszönöm, igyekszem. - kacsintott nevetve. Rosszallóan megráztam a fejem, majd együtt lesétáltunk a nappaliba.  Pár pillanattal később, indulásra készen siettünk ki a reptérre.

*

Első osztályon utaztunk, aminek nagyon örültem. Nem azért, mert kényes, vagy bármi más vagyok, de nem szerettem volna olyan emberek közé ülni még egyszer, akik úgy gondolják, hogy mindegy, hogy milyen a szaguk, vagy hogy épp más nem szeretné hallgatni azt a zenét amit ők.

*

9 órányi repülőút után végre leszálltunk a gépről, s megpillantottuk a csodálatos Los Angelest...